Halottaknapi megemlékezés 2009

Avatar
Herczeg István
Adminisztrátor
Hozzászólások: 75
Csatlakozott: 2008.08.14. 10:44

Halottaknapi megemlékezés 2009

HozzászólásSzerző: Herczeg István » 2009.11.01. 20:58

Harsányi István képviselő megemlékező beszéde.

„Ami egyszer él, annak meg kell halnia. Nézzétek a virágokat: csak a művirágok nem hervadnak el. De ők nem is élnek.”

Anthony de Mello szavaival köszöntöm Önöket, Hölgyeim és Uraim, tisztelt Emlékezők.

November első napjai az elhunytakra való emlékezés napjává váltak. Ezekben a napokban szinte mindenki kilátogat a temetőbe elhunyt hozzátartozója sírhelyéhez, megtelnek a sírok virágokkal, gyertyákat, mécseseket gyújtunk eltávozott szeretteink tiszteletére. Virágpompa és ezernyi apró gyertyaláng hirdeti: az élők nem felejtkeztek meg az elhunytakról.
Mi is eljöttünk, hogy meggyújtsuk kegyeletünk mécseseit a hősi sírokat szimbolizáló emlékművek előtt! Eljöttünk, hogy imádkozzunk azokért, akik nem betegségben, öregségben mentek el, hanem életük teljében kényszerültek bele a háborúk könyörtelen világába. Azokra emlékezünk, akik úgy néztek szembe a halállal, hogy nem tudták, lesz-e valaha egy sírhely, ahol majd valamikor az ő szeretteik is leróhatják kegyeletüket. Messze idegenben, a harcmezőn vagy egy tábori kórházban, esetleg egy szörnyűséges koncentrációs táborban köszöntött rájuk a halál, miközben csak reménykedhettek egy jobb világ eljövetelében.

Amikor a háború kitört, egyik pillanatról a másikra férfiak millióival tétette le a békés munka eszközeit. Földművesek hagyták ott verejtékkel megművelt földjeiket, fiatal diákok hagyták el az iskolák padjait, mesteremberek tették le a szerszámaikat.

Egyenruhába bújtak, fegyvert fogtak, és teljesítették a kötelességüket: sohasem látott tájakon, sohasem látott csillagok alatt, messze a hazától, csontig hatoló hidegben és rekkenő hőségben, éhezve és halálosan fáradtan, az arcvonalban és a fogolytáborban, marhavagonokban és égő páncélosokban, fegyverrel és fegyvertelenül néztek szembe a halállal.

Hogy mit hagytak, s kit hagytak maguk mögött ezek a hősök? Elkeseredett özvegyeket, gyászoló anyákat, apjukat, nagyapjukat csak hírből ismerő árvákat, azokat a családtagokat, akikre családfők nélkül nyomorúságos élet várt. Szinte minden családnak van gyászolni való hozzátartozója itt, a Somogyi Sándor által megálmodott, sebesült katonát ábrázoló szobornál éppúgy, mint a tér másik felén a II. világháború áldozatainak nevét tartalmazó, Bene Miklós által tervezett három oszlopnál. Az utókor hálás szívvel emelte ezeket a méltó mementókat, hogy legyen hol leróni kegyeletünket. Az első világégés helyi áldozatainak emlékére már 1927 őszén felavatták elődeink ezt az emlékhelyet, melyen 1054 áldozat neve szerepel, míg a Hősök tere másik oldalán emelt II. világháborús oszlopok közadakozásból épültek, s csak a múlt rendszer hanyatlásakor, 1990 őszén adhatták át, több száz katonaáldozat nevével, és annak a 318 szoboszlói zsidó személynek a nevével, akiket aggastyántól a kisdedig zsúfolt tehervagonokban szállítottak a rettegett auschwitzi lágerba.

Az emlékművek felállítását követően azok is tudnak itt a téren emlékezni, akiknek családtagja kint maradt valamelyik fronton, s feltehetően jeltelen sírban alussza örök álmát. Azokra is tudunk emlékezni, akik a lágerek, német koncentrációs táborok, vagy a Gulagok, szovjet fogolytáborok poklában maradtak, ártatlanul elhurcolva, meggyötörve, megkínozva. Azokra a civil áldozatokra is emlékeznünk kell, akik a háború miatt váltak áldozatokká.



Tisztelt Emlékezők!

Becsüljük meg ezt a kort, amelyben élünk, amely a maga zaklatottságával, robogásával, összetettségével együtt is nyugodtabb életet biztosíthat a magyaroknak, mint az előző évszázadok. Hiszem azt, hogy a mai Európa már az értékek Európája, ahol két évezred tudásából, tapasztalatából és saját hibáiból talán tanult az emberiség.
Soha többé ne lehessen rendező elv az erőszak, ne törhessen utat magának a diktatúra! Európa elsősorban nem földrajzi fogalom kell, hogy legyen, hanem közös értékrend, szilárd érdekközösség, polgárok, nemzetek, családok kontinense. Olyan Európa, melyben mi magyarok is megőrizhetjük ezeréves államiságunkat, nyelvünket, értékeinket, hagyományainkat, biztosíthatjuk nemzeti létünket, gyarapodásunkat, és nyugodt, erőszakmentes világban élhetünk.

Tisztelt emlékező Közönség!

Ha a hétköznapok nem csekély gondjai ránk telepednek néha-néha, idézzük emlékezetünkbe, hogy mi válthatjuk valóra mindazt, amiről ők, a hősök álmodtak. Nekünk jut osztályrészül mindaz, amiről a szibériai hadifogságban Gyóni Géza így írt:

„Vérnek ágyából mely kikél,
Áldott legyen már a kenyér,
És annyi mártír-sír felett
Süssön fel édes, szent napod
Munka, Békesség, Szeretet!”

Legyünk méltóak ehhez a nemes küldetéshez!
Csatolmányok
01.JPG
02.JPG
03.JPG
04.JPG
05.JPG
06.JPG
07.JPG
08.JPG
09.JPG
09.JPG (20.03 KiB) Megtekintve 752 alkalommal
10.JPG
11.JPG
12.JPG
13.JPG
14.JPG
15.JPG
Herczeg István

Vissza: “Képek”



Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég